állat

See also: allat, Allat, állát, allât, -allat, and Al-Lat

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈaːlːɒt]
  • (file)
  • Hyphenation: ál‧lat

Etymology 1

áll (to stand) + -at (noun-forming suffix)[1]

Noun

állat (plural állatok)

  1. animal
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative állat állatok
accusative állatot állatokat
dative állatnak állatoknak
instrumental állattal állatokkal
causal-final állatért állatokért
translative állattá állatokká
terminative állatig állatokig
essive-formal állatként állatokként
essive-modal
inessive állatban állatokban
superessive állaton állatokon
adessive állatnál állatoknál
illative állatba állatokba
sublative állatra állatokra
allative állathoz állatokhoz
elative állatból állatokból
delative állatról állatokról
ablative állattól állatoktól
Possessive forms of állat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. állatom állataim
2nd person sing. állatod állataid
3rd person sing. állata állatai
1st person plural állatunk állataink
2nd person plural állatotok állataitok
3rd person plural állatuk állataik
Derived terms
Compound words

Etymology 2

áll (chin) + -at (accusative suffix)

Noun

állat

  1. accusative singular of áll

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.