édes

See also: edes, EDES, and ėdęs

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *ipsɜ or *ipśɜ (“smell, taste”), the same root as the noun íz (“taste”) +‎ -es (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːdɛʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: édes

Adjective

édes (comparative édesebb, superlative legédesebb)

  1. (literally or figuratively) sweet
    Antonyms: keserű, savanyú, sós
  2. cute, dear
    Synonyms: aranyos, kedves, helyes, cuki (colloquial), drága (informal), tündéri, tüneményes
  3. (in compounds) consanguineous
    Synonym: vér szerinti
    Antonyms: mostoha, nevelő, örökbe fogadó

Declension
Inflection of édes
singular plural
nominative édes édesek
accusative édeset
édest		 édeseket
dative édesnek édeseknek
instrumental édessel édesekkel
causal-final édesért édesekért
translative édessé édesekké
terminative édesig édesekig
essive-formal édesként édesekként
essive-modal — —
inessive édesben édesekben
superessive édesen édeseken
adessive édesnél édeseknél
illative édesbe édesekbe
sublative édesre édesekre
allative édeshez édesekhez
elative édesből édesekből
delative édesről édesekről
ablative édestől édesektől

Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.