élelmiszer

Hungarian

élelmi +‎ szer, from élelem (“food”) + -i (“adjective-forming suffix”)

élelmiszer (plural élelmiszerek)

food, foodstuff (any substance consumed by living organisms to sustain life)
Synonym: étel

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	élelmiszer	élelmiszerek
accusative	élelmiszert	élelmiszereket
dative	élelmiszernek	élelmiszereknek
instrumental	élelmiszerrel	élelmiszerekkel
causal-final	élelmiszerért	élelmiszerekért
translative	élelmiszerré	élelmiszerekké
terminative	élelmiszerig	élelmiszerekig
essive-formal	élelmiszerként	élelmiszerekként
essive-modal	—	—
inessive	élelmiszerben	élelmiszerekben
superessive	élelmiszeren	élelmiszereken
adessive	élelmiszernél	élelmiszereknél
illative	élelmiszerbe	élelmiszerekbe
sublative	élelmiszerre	élelmiszerekre
allative	élelmiszerhez	élelmiszerekhez
elative	élelmiszerből	élelmiszerekből
delative	élelmiszerről	élelmiszerekről
ablative	élelmiszertől	élelmiszerektől

Possessive forms of élelmiszer
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	élelmiszerem	élelmiszereim
2nd person sing.	élelmiszered	élelmiszereid
3rd person sing.	élelmiszere	élelmiszerei
1st person plural	élelmiszerünk	élelmiszereink
2nd person plural	élelmiszeretek	élelmiszereitek
3rd person plural	élelmiszerük	élelmiszereik

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.