érlel

Hungarian

Etymology

érik +‎ -lel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrlɛl]
  • Hyphenation: ér‧lel

Verb

érlel

  1. (transitive) to ripen, cause to mature, make ripe

Conjugation
conjugation of érlel
Infinitive érlelni
Past participle érlelt
Present participle érlelő
Future participle érlelendő
Adverbial participle érlelve
Potential érlelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite érlelek érlelsz érlel érlelünk érleltek érlelnek
Definite érlelem
én téged/titeket
érlellek		 érleled érleli érleljük érlelitek érlelik
Past Indefinite érleltem érleltél érlelt érleltünk érleltetek érleltek
Definite érleltem
én téged/titeket
érleltelek		 érlelted érlelte érleltük érleltétek érlelték
Conditional mood Present Indefinite érlelnék érlelnél érlelne érlelnénk érlelnétek érlelnének
Definite érlelném
én téged/titeket
érlelnélek		 érlelnéd érlelné érlelnénk érlelnétek érlelnék
Subjunctive mood Present Indefinite érleljek érlelj
or
érleljél		 érleljen érleljünk érleljetek érleljenek
Definite érleljem
én téged/titeket
érleljelek		 érleld
or
érleljed		 érlelje érleljük érleljétek érleljék
Conjugated infinitive érlelnem érlelned érlelnie érlelnünk érlelnetek érlelniük

Derived terms
  • érlelés
  • érlelget
  • érlelhető
  • érlelődik

(With verbal prefixes):

  • beérlel
  • kiérlel
  • megérlel
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.