értelmű

Hungarian

értelem (“sense, meaning”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

értelmű (not comparable)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	értelmű	értelműek
accusative	értelműt	értelműeket
dative	értelműnek	értelműeknek
instrumental	értelművel	értelműekkel
causal-final	értelműért	értelműekért
translative	értelművé	értelműekké
terminative	értelműig	értelműekig
essive-formal	értelműként	értelműekként
essive-modal	—	—
inessive	értelműben	értelműekben
superessive	értelműn	értelműeken
adessive	értelműnél	értelműeknél
illative	értelműbe	értelműekbe
sublative	értelműre	értelműekre
allative	értelműhöz	értelműekhez
elative	értelműből	értelműekből
delative	értelműről	értelműekről
ablative	értelműtől	értelműektől

(in terms of homophones, homographs, homonyms, synonyms etc.)

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.