önmegvalósítás
Hungarian
Etymology
ön- (“self”) + megvalósítás (“realization”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈømːɛɡvɒloːʃiːtaːʃ]
- Hyphenation: ön‧meg‧va‧ló‧sí‧tás
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önmegvalósítás | önmegvalósítások |
| accusative | önmegvalósítást | önmegvalósításokat |
| dative | önmegvalósításnak | önmegvalósításoknak |
| instrumental | önmegvalósítással | önmegvalósításokkal |
| causal-final | önmegvalósításért | önmegvalósításokért |
| translative | önmegvalósítássá | önmegvalósításokká |
| terminative | önmegvalósításig | önmegvalósításokig |
| essive-formal | önmegvalósításként | önmegvalósításokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önmegvalósításban | önmegvalósításokban |
| superessive | önmegvalósításon | önmegvalósításokon |
| adessive | önmegvalósításnál | önmegvalósításoknál |
| illative | önmegvalósításba | önmegvalósításokba |
| sublative | önmegvalósításra | önmegvalósításokra |
| allative | önmegvalósításhoz | önmegvalósításokhoz |
| elative | önmegvalósításból | önmegvalósításokból |
| delative | önmegvalósításról | önmegvalósításokról |
| ablative | önmegvalósítástól | önmegvalósításoktól |
| Possessive forms of önmegvalósítás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | önmegvalósításom | önmegvalósításaim |
| 2nd person sing. | önmegvalósításod | önmegvalósításaid |
| 3rd person sing. | önmegvalósítása | önmegvalósításai |
| 1st person plural | önmegvalósításunk | önmegvalósításaink |
| 2nd person plural | önmegvalósításotok | önmegvalósításaitok |
| 3rd person plural | önmegvalósításuk | önmegvalósításaik |
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.