úttörő

Hungarian

Etymology

út (“path”) +‎ törő (“breaker”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈuːtːørøː]
  • Hyphenation: út‧tö‧rő

Noun

úttörő (plural úttörők)

  1. pathfinder
  2. pioneer (member of a child organization in the soviet bloc)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative úttörő úttörők
accusative úttörőt úttörőket
dative úttörőnek úttörőknek
instrumental úttörővel úttörőkkel
causal-final úttörőért úttörőkért
translative úttörővé úttörőkké
terminative úttörőig úttörőkig
essive-formal úttörőként úttörőkként
essive-modal — —
inessive úttörőben úttörőkben
superessive úttörőn úttörőkön
adessive úttörőnél úttörőknél
illative úttörőbe úttörőkbe
sublative úttörőre úttörőkre
allative úttörőhöz úttörőkhöz
elative úttörőből úttörőkből
delative úttörőről úttörőkről
ablative úttörőtől úttörőktől
Possessive forms of úttörő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. úttörőm úttörőim
2nd person sing. úttörőd úttörőid
3rd person sing. úttörője úttörői
1st person plural úttörőnk úttörőink
2nd person plural úttörőtök úttörőitek
3rd person plural úttörőjük úttörőik

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.