ünő
Hungarian
Etymology
Borrowing from a Turkic language, from Proto-Turkic *in-gek (“cow”). Compare Chuvash ӗне (ĕne), Old Turkic 𐰃𐰤𐰏𐰛 (ingek) and Turkish inek.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈynøː]
- Hyphenation: ünő
Noun
ünő (plural ünők)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ünő | ünők |
accusative | ünőt | ünőket |
dative | ünőnek | ünőknek |
instrumental | ünővel | ünőkkel |
causal-final | ünőért | ünőkért |
translative | ünővé | ünőkké |
terminative | ünőig | ünőkig |
essive-formal | ünőként | ünőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | ünőben | ünőkben |
superessive | ünőn | ünőkön |
adessive | ünőnél | ünőknél |
illative | ünőbe | ünőkbe |
sublative | ünőre | ünőkre |
allative | ünőhöz | ünőkhöz |
elative | ünőből | ünőkből |
delative | ünőről | ünőkről |
ablative | ünőtől | ünőktől |
Possessive forms of ünő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ünőm | ünőim |
2nd person sing. | ünőd | ünőid |
3rd person sing. | ünője | ünői |
1st person plural | ünőnk | ünőink |
2nd person plural | ünőtök | ünőitek |
3rd person plural | ünőjük | ünőik |
Further reading
- ünő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.