ürít

See also: urit

Hungarian

Etymology

From the same unattested stem *ür- as üreg (“cavity, hole”) +‎ -ít. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyriːt]
  • Hyphenation: ürít

Verb

ürít

  1. to empty, to purge
  2. to urinate or defecate

Conjugation
conjugation of ürít
Infinitive üríteni
Past participle ürített
Present participle ürítő
Future participle ürítendő
Adverbial participle ürítve
Potential üríthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ürítek ürítesz ürít ürítünk ürítetek ürítenek
Definite ürítem
én téged/titeket
ürítelek		 üríted üríti ürítjük ürítitek ürítik
Past Indefinite ürítettem ürítettél ürített ürítettünk ürítettetek ürítettek
Definite ürítettem
én téged/titeket
ürítettelek		 ürítetted ürítette ürítettük ürítettétek ürítették
Conditional mood Present Indefinite ürítenék ürítenél ürítene ürítenénk ürítenétek ürítenének
Definite üríteném
én téged/titeket
ürítenélek		 ürítenéd ürítené ürítenénk ürítenétek ürítenék
Subjunctive mood Present Indefinite ürítsek üríts
or
ürítsél		 ürítsen ürítsünk ürítsetek ürítsenek
Definite ürítsem
én téged/titeket
ürítselek		 ürítsd
or
ürítsed		 ürítse ürítsük ürítsétek ürítsék
Conjugated infinitive ürítenem ürítened ürítenie ürítenünk ürítenetek üríteniük

Derived terms
  • ürítés

(With verbal prefixes):

  • kiürít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.