őrült

See also: örült

Hungarian

Etymology

őrül + -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøːrylt]
  • Hyphenation: őrült

Adjective

őrült (comparative őrültebb, superlative legőrültebb)

  1. mad, crazy

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative őrült őrültek
accusative őrültet őrülteket
dative őrültnek őrülteknek
instrumental őrülttel őrültekkel
causal-final őrültért őrültekért
translative őrültté őrültekké
terminative őrültig őrültekig
essive-formal őrültként őrültekként
essive-modal
inessive őrültben őrültekben
superessive őrültön őrülteken
adessive őrültnél őrülteknél
illative őrültbe őrültekbe
sublative őrültre őrültekre
allative őrülthöz őrültekhez
elative őrültből őrültekből
delative őrültről őrültekről
ablative őrülttől őrültektől

Derived terms

Verb

őrült

  1. past participle of őrül
  2. third-person singular indicative past indefinite of őrül
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.