Orbán

Hungarian

Etymology

From Latin Urbanus (“of or belonging to a city”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈorbaːn]
  • Hyphenation: Or‧bán

Proper noun

Orbán

  1. A surname​.
  2. A male given name.

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative Orbán Orbánok
accusative Orbánt Orbánokat
dative Orbánnak Orbánoknak
instrumental Orbánnal Orbánokkal
causal-final Orbánért Orbánokért
translative Orbánná Orbánokká
terminative Orbánig Orbánokig
essive-formal Orbánként Orbánokként
essive-modal — —
inessive Orbánban Orbánokban
superessive Orbánon Orbánokon
adessive Orbánnál Orbánoknál
illative Orbánba Orbánokba
sublative Orbánra Orbánokra
allative Orbánhoz Orbánokhoz
elative Orbánból Orbánokból
delative Orbánról Orbánokról
ablative Orbántól Orbánoktól
Possessive forms of Orbán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Orbánom Orbánjaim
2nd person sing. Orbánod Orbánjaid
3rd person sing. Orbánja Orbánjai
1st person plural Orbánunk Orbánjaink
2nd person plural Orbánotok Orbánjaitok
3rd person plural Orbánjuk Orbánjaik

Derived terms
  • orbáni
  • Orbán-kormány
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.