abszurdum
Hungarian
Etymology
From Medieval Latin absurdum,[1] neuter of absurdus (“senseless”), from ab- + surdus (“deaf”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒpsurdum]
Audio (file) - Hyphenation: ab‧szur‧dum
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | abszurdum | abszurdumok |
accusative | abszurdumot | abszurdumokat |
dative | abszurdumnak | abszurdumoknak |
instrumental | abszurdummal | abszurdumokkal |
causal-final | abszurdumért | abszurdumokért |
translative | abszurdummá | abszurdumokká |
terminative | abszurdumig | abszurdumokig |
essive-formal | abszurdumként | abszurdumokként |
essive-modal | — | — |
inessive | abszurdumban | abszurdumokban |
superessive | abszurdumon | abszurdumokon |
adessive | abszurdumnál | abszurdumoknál |
illative | abszurdumba | abszurdumokba |
sublative | abszurdumra | abszurdumokra |
allative | abszurdumhoz | abszurdumokhoz |
elative | abszurdumból | abszurdumokból |
delative | abszurdumról | abszurdumokról |
ablative | abszurdumtól | abszurdumoktól |
Possessive forms of abszurdum | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | abszurdumom | abszurdumaim |
2nd person sing. | abszurdumod | abszurdumaid |
3rd person sing. | abszurduma | abszurdumai |
1st person plural | abszurdumunk | abszurdumaink |
2nd person plural | abszurdumotok | abszurdumaitok |
3rd person plural | abszurdumuk | abszurdumaik |
Related terms
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.