antinómia

See also: antinomia

Hungarian

Etymology

From Ancient Greek ἀντινομία (antinomía, contradiction).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒntinoːmiʲɒ]
  • Hyphenation: an‧ti‧nó‧mia

Noun

antinómia (plural antinómiák)

  1. antinomy

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative antinómia antinómiák
accusative antinómiát antinómiákat
dative antinómiának antinómiáknak
instrumental antinómiával antinómiákkal
causal-final antinómiáért antinómiákért
translative antinómiává antinómiákká
terminative antinómiáig antinómiákig
essive-formal antinómiaként antinómiákként
essive-modal
inessive antinómiában antinómiákban
superessive antinómián antinómiákon
adessive antinómiánál antinómiáknál
illative antinómiába antinómiákba
sublative antinómiára antinómiákra
allative antinómiához antinómiákhoz
elative antinómiából antinómiákból
delative antinómiáról antinómiákról
ablative antinómiától antinómiáktól
Possessive forms of antinómia
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. antinómiám antinómiáim
2nd person sing. antinómiád antinómiáid
3rd person sing. antinómiája antinómiái
1st person plural antinómiánk antinómiáink
2nd person plural antinómiátok antinómiáitok
3rd person plural antinómiájuk antinómiáik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.