argó

See also: argo and Argo

Catalan
Chemical element
Ar Previous: clor (Cl)
Next: potassi (K)

Pronunciation
  • (Balearic) IPA(key): /əɾˈɡo/
  • (Central) IPA(key): /ərˈɡo/
  • (Valencian) IPA(key): /aɾˈɡo/
  • Rhymes: -o

Noun

argó m (uncountable)

  1. argon

Hungarian

Etymology

From French argot (“slang”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒrɡoː]
  • Hyphenation: ar‧gó

Noun

argó (plural argók)

  1. argot, jargon, slang, cant (a secret language or conventional slang peculiar to thieves, tramps and vagabonds)
    Synonyms: csibésznyelv, tolvajnyelv
  2. argot, jargon (the specialized informal vocabulary and terminology used between people with special skill in a field)
    Synonyms: szleng, zsargon

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative argó argók
accusative argót argókat
dative argónak argóknak
instrumental argóval argókkal
causal-final argóért argókért
translative argóvá argókká
terminative argóig argókig
essive-formal argóként argókként
essive-modal — —
inessive argóban argókban
superessive argón argókon
adessive argónál argóknál
illative argóba argókba
sublative argóra argókra
allative argóhoz argókhoz
elative argóból argókból
delative argóról argókról
ablative argótól argóktól
Possessive forms of argó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. argóm argóim
2nd person sing. argód argóid
3rd person sing. argója argói
1st person plural argónk argóink
2nd person plural argótok argóitok
3rd person plural argójuk argóik

Derived terms
  • argószó
  • argószótár

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.