autonóm

See also: autonom and autònom

Hungarian

Etymology

From German autonom (autonomous).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒutonoːm]
  • Hyphenation: au‧to‧nóm

Adjective

autonóm (not comparable)

  1. autonomous

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative autonóm autonómak
accusative autonómat autonómakat
dative autonómnak autonómaknak
instrumental autonómmal autonómakkal
causal-final autonómért autonómakért
translative autonómmá autonómakká
terminative autonómig autonómakig
essive-formal autonómként autonómakként
essive-modal
inessive autonómban autonómakban
superessive autonómon autonómakon
adessive autonómnál autonómaknál
illative autonómba autonómakba
sublative autonómra autonómakra
allative autonómhoz autonómakhoz
elative autonómból autonómakból
delative autonómról autonómakról
ablative autonómtól autonómaktól

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.