bérel

See also: berel

Hungarian

Etymology

bér +‎ -el

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbeːrɛl]
  • Hyphenation: bé‧rel

Verb

bérel

  1. (transitive) to rent

Conjugation
conjugation of bérel
Infinitive bérelni
Past participle bérelt
Present participle bérlő or bérelő
Future participle bérlendő or bérelendő
Adverbial participle bérelve
Potential bérelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bérlek
or
bérelek		 bérelsz bérel bérlünk
or
bérelünk		 béreltek bérelnek
Definite bérlem
or
bérelem
én téged/titeket
bérellek		 bérled
or
béreled		 bérli
or
béreli		 béreljük bérlitek
or
bérelitek		 bérlik
or
bérelik
Past Indefinite béreltem béreltél bérelt béreltünk béreltetek béreltek
Definite béreltem
én téged/titeket
béreltelek		 bérelted bérelte béreltük béreltétek bérelték
Conditional mood Present Indefinite bérelnék bérelnél bérelne bérelnénk bérelnétek bérelnének
Definite bérelném
én téged/titeket
bérelnélek		 bérelnéd bérelné bérelnénk bérelnétek bérelnék
Subjunctive mood Present Indefinite béreljek bérelj
or
béreljél		 béreljen béreljünk béreljetek béreljenek
Definite béreljem
én téged/titeket
béreljelek		 béreld
or
béreljed		 bérelje béreljük béreljétek béreljék
Conjugated infinitive bérelnem bérelned bérelnie bérelnünk bérelnetek bérelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felbérel
  • fölbérel
  • kibérel
  • visszabérel
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.