bővítmény

Hungarian

Etymology

bővít (to extend) + -mény (noun-forming suffix indicating the result of action)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbøːviːtmeːɲ]
  • Hyphenation: bő‧vít‧mény

Noun

bővítmény (plural bővítmények)

  1. (linguistics) complement, adjunct, modifier (a word or group of words in a sentence besides the subject and predicate)
  2. (computing) plug-in, add-on, extension
    Synonym: kiegészítő

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bővítmény bővítmények
accusative bővítményt bővítményeket
dative bővítménynek bővítményeknek
instrumental bővítménnyel bővítményekkel
causal-final bővítményért bővítményekért
translative bővítménnyé bővítményekké
terminative bővítményig bővítményekig
essive-formal bővítményként bővítményekként
essive-modal
inessive bővítményben bővítményekben
superessive bővítményen bővítményeken
adessive bővítménynél bővítményeknél
illative bővítménybe bővítményekbe
sublative bővítményre bővítményekre
allative bővítményhez bővítményekhez
elative bővítményből bővítményekből
delative bővítményről bővítményekről
ablative bővítménytől bővítményektől
Possessive forms of bővítmény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bővítményem bővítményeim
2nd person sing. bővítményed bővítményeid
3rd person sing. bővítménye bővítményei
1st person plural bővítményünk bővítményeink
2nd person plural bővítményetek bővítményeitek
3rd person plural bővítményük bővítményeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.