bilincs

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbilint͡ʃ]
  • Hyphenation: bi‧lincs

Noun

bilincs (plural bilincsek)

  1. handcuff
  2. fetter

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bilincs bilincsek
accusative bilincset bilincseket
dative bilincsnek bilincseknek
instrumental bilinccsel bilincsekkel
causal-final bilincsért bilincsekért
translative bilinccsé bilincsekké
terminative bilincsig bilincsekig
essive-formal bilincsként bilincsekként
essive-modal
inessive bilincsben bilincsekben
superessive bilincsen bilincseken
adessive bilincsnél bilincseknél
illative bilincsbe bilincsekbe
sublative bilincsre bilincsekre
allative bilincshez bilincsekhez
elative bilincsből bilincsekből
delative bilincsről bilincsekről
ablative bilincstől bilincsektől
Possessive forms of bilincs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bilincsem bilincseim
2nd person sing. bilincsed bilincseid
3rd person sing. bilincse bilincsei
1st person plural bilincsünk bilincseink
2nd person plural bilincsetek bilincseitek
3rd person plural bilincsük bilincseik

Synonyms

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.