bizonyság

Hungarian

Etymology

bizony + -ság (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbizoɲʃaːɡ]
  • Hyphenation: bi‧zony‧ság

Noun

bizonyság (plural bizonyságok)

  1. (literary) evidence, proof
    Synonyms: bizonyíték, tanúság, tanújel
  2. (archaic) testimony
    Synonyms: tanúvallomás, tanúság
  3. (archaic) certainty, assurance
    Synonyms: bizonyosság, meggyőződés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyság bizonyságok
accusative bizonyságot bizonyságokat
dative bizonyságnak bizonyságoknak
instrumental bizonysággal bizonyságokkal
causal-final bizonyságért bizonyságokért
translative bizonysággá bizonyságokká
terminative bizonyságig bizonyságokig
essive-formal bizonyságként bizonyságokként
essive-modal bizonyságul
inessive bizonyságban bizonyságokban
superessive bizonyságon bizonyságokon
adessive bizonyságnál bizonyságoknál
illative bizonyságba bizonyságokba
sublative bizonyságra bizonyságokra
allative bizonysághoz bizonyságokhoz
elative bizonyságból bizonyságokból
delative bizonyságról bizonyságokról
ablative bizonyságtól bizonyságoktól
Possessive forms of bizonyság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bizonyságom bizonyságaim
2nd person sing. bizonyságod bizonyságaid
3rd person sing. bizonysága bizonyságai
1st person plural bizonyságunk bizonyságaink
2nd person plural bizonyságotok bizonyságaitok
3rd person plural bizonyságuk bizonyságaik

Derived terms

References

  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

  • bizonyság in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.