bocsát

Hungarian

Etymology

First attested at the end of the 12th century. A loanword from an Oghur Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Ultimately from Proto-Turkic *boĺo- (“to free, liberate”) which is a derivation from the adjective *boĺ (“empty, free”). Cognate with Turkish boşamak (“to divorce, to end one's own marriage”), Karakhanid بُشُوماقْ‎ (bošūmāq, “to divorce, to get loose”). The ending -t is a causative suffix.[1]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈbot͡ʃaːt]
Hyphenation: bo‧csát

Verb

bocsát

(transitive) to let, allow, admit to

Conjugation

conjugation of bocsát

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			bocsátani
Past participle			bocsátott
Present participle			bocsátó
Future participle			bocsátandó
Adverbial participle			bocsátva
Potential			bocsáthat
Indicative mood	Present	Indefinite	bocsátok	bocsátasz	bocsát	bocsátunk	bocsátotok	bocsátanak
	Present	Definite	bocsátom én téged/titeket bocsátalak	bocsátod	bocsátja	bocsátjuk	bocsátjátok	bocsátják
	Past	Indefinite	bocsátottam	bocsátottál	bocsátott	bocsátottunk	bocsátottatok	bocsátottak
	Past	Definite	bocsátottam én téged/titeket bocsátottalak	bocsátottad	bocsátotta	bocsátottuk	bocsátottátok	bocsátották
Conditional mood	Present	Indefinite	bocsátanék	bocsátanál	bocsátana	bocsátanánk	bocsátanátok	bocsátanának
Conditional mood	Present	Definite	bocsátanám én téged/titeket bocsátanálak	bocsátanád	bocsátaná	bocsátanánk	bocsátanátok	bocsátanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	bocsássak	bocsáss or bocsássál	bocsásson	bocsássunk	bocsássatok	bocsássanak
Subjunctive mood	Present	Definite	bocsássam én téged/titeket bocsássalak	bocsásd or bocsássad	bocsássa	bocsássuk	bocsássátok	bocsássák
Conjugated infinitive			bocsátanom	bocsátanod	bocsátania	bocsátanunk	bocsátanotok	bocsátaniuk

Derived terms

bocsátkozik

(With verbal prefixes):

References

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.

[1] Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN