cimborál

Hungarian

Etymology

cimbora +‎ -l. First attested in 1563. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡simboraːl]
  • Hyphenation: cim‧bo‧rál

Verb

cimborál

  1. (intransitive) to fraternize, associate (with someone -val/-vel)
    Az ördöggel cimborál. - He has a pact with the devil.

Conjugation
conjugation of cimborál
Infinitive cimborálni
Past participle cimborált
Present participle cimboráló
Future participle -
Adverbial participle cimborálva
Potential cimborálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite cimborálok cimborálsz cimborál cimborálunk cimboráltok cimborálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite cimboráltam cimboráltál cimborált cimboráltunk cimboráltatok cimboráltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite cimborálnék cimborálnál cimborálna cimborálnánk cimborálnátok cimborálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite cimboráljak cimborálj
or
cimboráljál		 cimboráljon cimboráljunk cimboráljatok cimboráljanak
Definite -
Conjugated infinitive cimborálnom cimborálnod cimborálnia cimborálnunk cimborálnotok cimborálniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.