csór

See also: csőr

Hungarian

Etymology

Borrowing from Romani chor, from Sanskrit चोर (cora). Compare Hindi चोर (ćor, “thief”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːr]

Verb

csór

  1. (transitive, slang) to steal

Conjugation
conjugation of csór
Infinitive csórni
Past participle csórt
Present participle csóró
Future participle csórandó
Adverbial participle csórva
Potential csórhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csórok csórsz csór csórunk csórtok csórnak
Definite csórom
én téged/titeket
csórlak		 csórod csórja csórjuk csórjátok csórják
Past Indefinite csórtam csórtál csórt csórtunk csórtatok csórtak
Definite csórtam
én téged/titeket
csórtalak		 csórtad csórta csórtuk csórtátok csórták
Conditional mood Present Indefinite csórnék csórnál csórna csórnánk csórnátok csórnának
Definite csórnám
én téged/titeket
csórnálak		 csórnád csórná csórnánk csórnátok csórnák
Subjunctive mood Present Indefinite csórjak csórj
or
csórjál		 csórjon csórjunk csórjatok csórjanak
Definite csórjam
én téged/titeket
csórjalak		 csórd
or
csórjad		 csórja csórjuk csórjátok csórják
Conjugated infinitive csórnom csórnod csórnia csórnunk csórnotok csórniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elcsór
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.