csótány
Hungarian
Etymology
[1792] Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃoːtaːɲ]
- Hyphenation: csó‧tány
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csótány | csótányok |
| accusative | csótányt | csótányokat |
| dative | csótánynak | csótányoknak |
| instrumental | csótánnyal | csótányokkal |
| causal-final | csótányért | csótányokért |
| translative | csótánnyá | csótányokká |
| terminative | csótányig | csótányokig |
| essive-formal | csótányként | csótányokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csótányban | csótányokban |
| superessive | csótányon | csótányokon |
| adessive | csótánynál | csótányoknál |
| illative | csótányba | csótányokba |
| sublative | csótányra | csótányokra |
| allative | csótányhoz | csótányokhoz |
| elative | csótányból | csótányokból |
| delative | csótányról | csótányokról |
| ablative | csótánytól | csótányoktól |
| Possessive forms of csótány | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csótányom | csótányaim |
| 2nd person sing. | csótányod | csótányaid |
| 3rd person sing. | csótánya | csótányai |
| 1st person plural | csótányunk | csótányaink |
| 2nd person plural | csótányotok | csótányaitok |
| 3rd person plural | csótányuk | csótányaik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.