csúzli
Hungarian
.png.webp)
csúzli
Etymology
Of uncertain origin, perhaps from German. Compare Old High German schusser (“clay ball (as a toy)”), itself from German Schuß (“shot”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃuːzli]
- Hyphenation: csúz‧li
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csúzli | csúzlik |
| accusative | csúzlit | csúzlikat |
| dative | csúzlinak | csúzliknak |
| instrumental | csúzlival | csúzlikkal |
| causal-final | csúzliért | csúzlikért |
| translative | csúzlivá | csúzlikká |
| terminative | csúzliig | csúzlikig |
| essive-formal | csúzliként | csúzlikként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csúzliban | csúzlikban |
| superessive | csúzlin | csúzlikon |
| adessive | csúzlinál | csúzliknál |
| illative | csúzliba | csúzlikba |
| sublative | csúzlira | csúzlikra |
| allative | csúzlihoz | csúzlikhoz |
| elative | csúzliból | csúzlikból |
| delative | csúzliról | csúzlikról |
| ablative | csúzlitól | csúzliktól |
| Possessive forms of csúzli | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csúzlim | csúzlijaim |
| 2nd person sing. | csúzlid | csúzlijaid |
| 3rd person sing. | csúzlija | csúzlijai |
| 1st person plural | csúzlink | csúzlijaink |
| 2nd person plural | csúzlitok | csúzlijaitok |
| 3rd person plural | csúzlijuk | csúzlijaik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.