csal

See also: -csál

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒl]

Verb

csal

  1. (transitive) to cheat, deceive

Conjugation
conjugation of csal
Infinitive csalni
Past participle csalt
Present participle csaló
Future participle csalandó
Adverbial participle csalva
Potential csalhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csalok csalsz csal csalunk csaltok csalnak
Definite csalom
én téged/titeket
csallak		 csalod csalja csaljuk csaljátok csalják
Past Indefinite csaltam csaltál csalt csaltunk csaltatok csaltak
Definite csaltam
én téged/titeket
csaltalak		 csaltad csalta csaltuk csaltátok csalták
Conditional mood Present Indefinite csalnék csalnál csalna csalnánk csalnátok csalnának
Definite csalnám
én téged/titeket
csalnálak		 csalnád csalná csalnánk csalnátok csalnák
Subjunctive mood Present Indefinite csaljak csalj
or
csaljál		 csaljon csaljunk csaljatok csaljanak
Definite csaljam
én téged/titeket
csaljalak		 csald
or
csaljad		 csalja csaljuk csaljátok csalják
Conjugated infinitive csalnom csalnod csalnia csalnunk csalnotok csalniuk

Derived terms
  • csalatkozik
  • csalfa
  • csalogat
  • csalóka

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.