egyenlő

Hungarian

Etymology

egyen +‎ -l (verbal suffix) +‎ -ő (present participle suffix) [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟɛnløː]
  • Hyphenation: egyen‧lő

Adjective

egyenlő (comparative egyenlőbb, superlative legegyenlőbb)

  1. equal

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative egyenlő egyenlők
accusative egyenlőt egyenlőket
dative egyenlőnek egyenlőknek
instrumental egyenlővel egyenlőkkel
causal-final egyenlőért egyenlőkért
translative egyenlővé egyenlőkké
terminative egyenlőig egyenlőkig
essive-formal egyenlőként egyenlőkként
essive-modal — —
inessive egyenlőben egyenlőkben
superessive egyenlőn egyenlőkön
adessive egyenlőnél egyenlőknél
illative egyenlőbe egyenlőkbe
sublative egyenlőre egyenlőkre
allative egyenlőhöz egyenlőkhöz
elative egyenlőből egyenlőkből
delative egyenlőről egyenlőkről
ablative egyenlőtől egyenlőktől

or

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative egyenlő egyenlőek
accusative egyenlőt egyenlőeket
dative egyenlőnek egyenlőeknek
instrumental egyenlővel egyenlőekkel
causal-final egyenlőért egyenlőekért
translative egyenlővé egyenlőekké
terminative egyenlőig egyenlőekig
essive-formal egyenlőként egyenlőekként
essive-modal — —
inessive egyenlőben egyenlőekben
superessive egyenlőn egyenlőeken
adessive egyenlőnél egyenlőeknél
illative egyenlőbe egyenlőekbe
sublative egyenlőre egyenlőekre
allative egyenlőhöz egyenlőekhez
elative egyenlőből egyenlőekből
delative egyenlőről egyenlőekről
ablative egyenlőtől egyenlőektől

Derived terms
Expressions

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.