egység

Hungarian

Etymology

egy (one) + -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛcʃeːɡ]
  • (file)
  • Hyphenation: egy‧ség

Noun

egység (plural egységek)

  1. unit (standard measure of a quantity)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egység egységek
accusative egységet egységeket
dative egységnek egységeknek
instrumental egységgel egységekkel
causal-final egységért egységekért
translative egységgé egységekké
terminative egységig egységekig
essive-formal egységként egységekként
essive-modal
inessive egységben egységekben
superessive egységen egységeken
adessive egységnél egységeknél
illative egységbe egységekbe
sublative egységre egységekre
allative egységhez egységekhez
elative egységből egységekből
delative egységről egységekről
ablative egységtől egységektől
Possessive forms of egység
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egységem egységeim
2nd person sing. egységed egységeid
3rd person sing. egysége egységei
1st person plural egységünk egységeink
2nd person plural egységetek egységeitek
3rd person plural egységük egységeik

Derived terms

(Compound words):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.