elegáns

See also: elegans

Hungarian

Etymology

From Latin elegans.[1] With -áns ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlɛɡaːnʃ]
  • Hyphenation: ele‧gáns

Adjective

elegáns (comparative elegánsabb, superlative legelegánsabb)

  1. elegant

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative elegáns elegánsak
accusative elegánsat elegánsakat
dative elegánsnak elegánsaknak
instrumental elegánssal elegánsakkal
causal-final elegánsért elegánsakért
translative elegánssá elegánsakká
terminative elegánsig elegánsakig
essive-formal elegánsként elegánsakként
essive-modal — —
inessive elegánsban elegánsakban
superessive elegánson elegánsakon
adessive elegánsnál elegánsaknál
illative elegánsba elegánsakba
sublative elegánsra elegánsakra
allative elegánshoz elegánsakhoz
elative elegánsból elegánsakból
delative elegánsról elegánsakról
ablative elegánstól elegánsaktól

Derived terms
  • elegánsan

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.