elvár

See also: elvar

Hungarian

Etymology

el- +‎ vár

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlvaːr]
  • Hyphenation: el‧vár

Verb

elvár

  1. (transitive) to expect someone to do something (consider obligatory or required or reasonably due)
Conjugation
conjugation of elvár
Infinitive elvárni
Past participle elvárt
Present participle elváró
Future participle elvárandó
Adverbial participle elvárva
Potential elvárhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite elvárok elvársz elvár elvárunk elvártok elvárnak
Definite elvárom
én téged/titeket
elvárlak		 elvárod elvárja elvárjuk elvárjátok elvárják
Past Indefinite elvártam elvártál elvárt elvártunk elvártatok elvártak
Definite elvártam
én téged/titeket
elvártalak		 elvártad elvárta elvártuk elvártátok elvárták
Conditional mood Present Indefinite elvárnék elvárnál elvárna elvárnánk elvárnátok elvárnának
Definite elvárnám
én téged/titeket
elvárnálak		 elvárnád elvárná elvárnánk elvárnátok elvárnák
Subjunctive mood Present Indefinite elvárjak elvárj
or
elvárjál		 elvárjon elvárjunk elvárjatok elvárjanak
Definite elvárjam
én téged/titeket
elvárjalak		 elvárd
or
elvárjad		 elvárja elvárjuk elvárjátok elvárják
Conjugated infinitive elvárnom elvárnod elvárnia elvárnunk elvárnotok elvárniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.