engedélye

Hungarian

Etymology

engedély + -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛŋɡɛdeːjɛ]
  • Hyphenation: en‧ge‧dé‧lye

Noun

engedélye

  1. third-person singular (single possession) possessive of engedély

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative engedélye
accusative engedélyét
dative engedélyének
instrumental engedélyével
causal-final engedélyéért
translative engedélyévé
terminative engedélyéig
essive-formal engedélyeként
essive-modal engedélyéül
inessive engedélyében
superessive engedélyén
adessive engedélyénél
illative engedélyébe
sublative engedélyére
allative engedélyéhez
elative engedélyéből
delative engedélyéről
ablative engedélyétől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.