eseménytelen

Hungarian

Etymology

esemény (event) + -telen (-less, without)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛʃɛmeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: ese‧mény‧te‧len

Adjective

eseménytelen (comparative eseménytelenebb, superlative legeseménytelenebb)

  1. uneventful

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative eseménytelen eseménytelenek
accusative eseménytelent eseményteleneket
dative eseménytelennek eseményteleneknek
instrumental eseménytelennel eseménytelenekkel
causal-final eseménytelenért eseménytelenekért
translative eseménytelenné eseménytelenekké
terminative eseménytelenig eseménytelenekig
essive-formal eseménytelenként eseménytelenekként
essive-modal eseménytelenül
inessive eseménytelenben eseménytelenekben
superessive eseménytelenen eseményteleneken
adessive eseménytelennél eseményteleneknél
illative eseménytelenbe eseménytelenekbe
sublative eseménytelenre eseménytelenekre
allative eseménytelenhez eseménytelenekhez
elative eseménytelenből eseménytelenekből
delative eseménytelenről eseménytelenekről
ablative eseménytelentől eseménytelenektől

Antonyms

Derived terms

  • eseménytelenség
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.