esetem

Hungarian

Etymology

eset + -em (my, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛʃɛtɛm]
  • Hyphenation: ese‧tem

Noun

esetem

  1. first-person singular (single possession) possessive of eset

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative esetem
accusative esetemet
dative esetemnek
instrumental esetemmel
causal-final esetemért
translative esetemmé
terminative esetemig
essive-formal esetemként
essive-modal esetemül
inessive esetemben
superessive esetemen
adessive esetemnél
illative esetembe
sublative esetemre
allative esetemhez
elative esetemből
delative esetemről
ablative esetemtől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.