eszköz

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛskøz]
  • (file)
  • Hyphenation: esz‧köz

Noun

eszköz (plural eszközök)

  1. instrument, tool, utensil
  2. means, medium, vehicle, device

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative eszköz eszközök
accusative eszközt eszközöket
dative eszköznek eszközöknek
instrumental eszközzel eszközökkel
causal-final eszközért eszközökért
translative eszközzé eszközökké
terminative eszközig eszközökig
essive-formal eszközként eszközökként
essive-modal eszközül
inessive eszközben eszközökben
superessive eszközön eszközökön
adessive eszköznél eszközöknél
illative eszközbe eszközökbe
sublative eszközre eszközökre
allative eszközhöz eszközökhöz
elative eszközből eszközökből
delative eszközről eszközökről
ablative eszköztől eszközöktől
Possessive forms of eszköz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. eszközöm eszközeim
2nd person sing. eszközöd eszközeid
3rd person sing. eszköze eszközei
1st person plural eszközünk eszközeink
2nd person plural eszközötök eszközeitek
3rd person plural eszközük eszközeik

Derived terms

  • eszközöl

(Compound words):

(Expressions):

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.