fáj

See also: faj and faj.

Hungarian

Etymology

Probably from Proto-Finno-Ugric *poδ̕ɜ (“shaving, splinter; to split”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfaːj]
  • Audio(file)

Verb

fáj

  1. (intransitive) to hurt
    Fáj a fejem. ― My head is hurting.
  2. (slang) to cost something (-ba/-be)
    Synonym: kerül
    Vettem egy új mobilt. - És mennyibe fájt? ― I bought a new cell phone. - And how much was it?

Conjugation
conjugation of fáj
Infinitive fájni
Past participle fájt
Present participle fájó
Future participle -
Adverbial participle fájva
Potential fájhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite fájok fájsz fáj fájunk fájtok fájnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite fájtam fájtál fájt fájtunk fájtatok fájtak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite fájnék fájnál fájna fájnánk fájnátok fájnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite fájjak fájj
or
fájjál		 fájjon fájjunk fájjatok fájjanak
Definite -
Conjugated infinitive fájnom fájnod fájnia fájnunk fájnotok fájniuk

Derived terms
Derived terms

References
  1. Entry #784 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.