fűz

See also: fuz

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfyːz]
  • (file)
  • Hyphenation: fűz

Etymology 1

From Proto-Finno-Ugric *pitɜ- (to bind, fasten, tie up).[1][2]

Verb

fűz

  1. (transitive) to lace (to fasten a shoe with laces)
    • 2003, Beatrix Tóth, “Diszlexiások, diszgráfiások az iskolában”, in Hátrányok és stratégiák:
      Általában későn tanulnak meg gombolni, cipőt fűzni.
      They're usually late in learning how to button, how to lace shoes.
  2. (transitive) to thread (to put thread through a needle)
    • 1932, Zsolt Harsányi, chapter XXXII, in Az üstökös, volume II:
      Most tehát öltögetett, cérnát fűzött a tűbe, vagy elharapta a fonalat, ahogy jött.
      So now there she was stitching away, threading the needle or biting the thread, as it was needed.
  3. (transitive) to string (to put items on a string)
    • 1970, József Lengyel, “Bécs nem kedélyes”, in Bécsi portyák:
      Üveggyöngyből, fa- és porcelángolyókból fűztem nyakláncot, ez akkoriban nagy divat volt Bécsben.
      I used to string necklaces out of glass, wood and porcelain beads, they were really in vogue in Vienna at the time.
  4. (transitive) to stitch-bind, to sew (to bind a book by sewing the pages together)
    • 1925, László Novák, “A szedésről való nyomtatás”, in Grafikai sokszorosító művészetek:
      A további munkamenet aszerint alakul, hogy fűzni avagy kötni akarják-e a könyvet.
      The workflow from here on will be determined by whether the book is to be sewn or bound.
  5. (transitive) to weave, to intertwine, to lock (to twist or twine around something or one another)
    • 1902, Mór Faragó, “Hölgyek természetrajza”, in Szarvasi Hírlap, volume 1, number 15:
      Karjukat egymásba fűzve, fürge léptekkel haladnak a térről kifelé.
      They are passing through the square with arms locked, with a quick pace.
  6. (transitive with -hoz/-hez/-höz, figuratively) to bind, to attach (to strongly connect someone)
    • 2015, Dávid Rozványi, chapter 37, in Éjszaka egy halott asszony ágyában:
      Szerettem, hogy minden fához, minden úthoz emlékek fűznek.
      I liked that there were memories binding me to every tree, every road.
  7. (transitive with -hoz/-hez/-höz, figuratively) to add (to say further information)
    • 1958, László Erdős, chapter 3, in Lelkiismeret:
      Mindazonáltal szeretnék még néhány megjegyzést fűzni a kérdéshez.
      Nevertheless, I would like to add some comments on the question.
  8. (transitive, colloquial) to wheedle, to sweet-talk (to attempt to persuade using flattery, especially to court a woman)
    • 1977, Zoltán Molnár, “Sekély víz”, in Eszmeralda csókja:
      Megszokta, hogy addig kell fűzni egy lányt, amíg fűzni kell.
      He was accustomed to sweet-talk a girl until he had to.

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átfűz
  • befűz
  • belefűz
  • egybefűz
  • elfűz
  • felfűz
  • hozzáfűz
  • kifűz
  • odafűz
  • összefűz
  • ráfűz
  • végigfűz

Further reading

  • fűz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

Etymology 2

From Proto-Finno-Ugric *pecɜ (willow).

Noun

fűz (plural füzek)

  1. willow

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative fűz füzek
accusative füzet füzeket
dative fűznek füzeknek
instrumental fűzzel füzekkel
causal-final fűzért füzekért
translative fűzzé füzekké
terminative fűzig füzekig
essive-formal fűzként füzekként
essive-modal
inessive fűzben füzekben
superessive fűzön füzeken
adessive fűznél füzeknél
illative fűzbe füzekbe
sublative fűzre füzekre
allative fűzhöz füzekhez
elative fűzből füzekből
delative fűzről füzekről
ablative fűztől füzektől
Possessive forms of fűz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. füzem füzeim
2nd person sing. füzed füzeid
3rd person sing. füze füzei
1st person plural füzünk füzeink
2nd person plural füzetek füzeitek
3rd person plural füzük füzeik

or (archaic)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative fűz fűzek
accusative fűzet fűzeket
dative fűznek fűzeknek
instrumental fűzzel fűzekkel
causal-final fűzért fűzekért
translative fűzzé fűzekké
terminative fűzig fűzekig
essive-formal fűzként fűzekként
essive-modal
inessive fűzben fűzekben
superessive fűzön fűzeken
adessive fűznél fűzeknél
illative fűzbe fűzekbe
sublative fűzre fűzekre
allative fűzhöz fűzekhez
elative fűzből fűzekből
delative fűzről fűzekről
ablative fűztől fűzektől
Possessive forms of fűz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fűzem fűzeim
2nd person sing. fűzed fűzeid
3rd person sing. fűze fűzei
1st person plural fűzünk fűzeink
2nd person plural fűzetek fűzeitek
3rd person plural fűzük fűzeik
Derived terms

Further reading

  • fűz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

References

  1. Entry #778 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.