fickó
Hungarian
Etymology
From fi, the short variant of fiú (“boy”) + -c (diminutive suffix) + -kó (diminutive suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈfit͡skoː]
- Hyphenation: fic‧kó
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | fickó | fickók |
accusative | fickót | fickókat |
dative | fickónak | fickóknak |
instrumental | fickóval | fickókkal |
causal-final | fickóért | fickókért |
translative | fickóvá | fickókká |
terminative | fickóig | fickókig |
essive-formal | fickóként | fickókként |
essive-modal | — | — |
inessive | fickóban | fickókban |
superessive | fickón | fickókon |
adessive | fickónál | fickóknál |
illative | fickóba | fickókba |
sublative | fickóra | fickókra |
allative | fickóhoz | fickókhoz |
elative | fickóból | fickókból |
delative | fickóról | fickókról |
ablative | fickótól | fickóktól |
Possessive forms of fickó | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | fickóm | fickóim |
2nd person sing. | fickód | fickóid |
3rd person sing. | fickója | fickói |
1st person plural | fickónk | fickóink |
2nd person plural | fickótok | fickóitok |
3rd person plural | fickójuk | fickóik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.