fizikus

See also: fiziķus

Hungarian

Etymology

From Latin physicus.[1] With -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfizikuʃ]
  • Hyphenation: fi‧zi‧kus

Noun

fizikus (plural fizikusok)

  1. physicist (a person whose occupation specializes in the science of physics, especially at a professional level)
  2. (obsolete) doctor, physician

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative fizikus fizikusok
accusative fizikust fizikusokat
dative fizikusnak fizikusoknak
instrumental fizikussal fizikusokkal
causal-final fizikusért fizikusokért
translative fizikussá fizikusokká
terminative fizikusig fizikusokig
essive-formal fizikusként fizikusokként
essive-modal
inessive fizikusban fizikusokban
superessive fizikuson fizikusokon
adessive fizikusnál fizikusoknál
illative fizikusba fizikusokba
sublative fizikusra fizikusokra
allative fizikushoz fizikusokhoz
elative fizikusból fizikusokból
delative fizikusról fizikusokról
ablative fizikustól fizikusoktól
Possessive forms of fizikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fizikusom fizikusaim
2nd person sing. fizikusod fizikusaid
3rd person sing. fizikusa fizikusai
1st person plural fizikusunk fizikusaink
2nd person plural fizikusotok fizikusaitok
3rd person plural fizikusuk fizikusaik

See also

  • biofizikus
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.