formája

Hungarian

Etymology

forma + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈformaːjɒ]
  • Hyphenation: for‧má‧ja

Noun

formája

  1. third-person singular (single possession) possessive of forma

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative formája
accusative formáját
dative formájának
instrumental formájával
causal-final formájáért
translative formájává
terminative formájáig
essive-formal formájaként
essive-modal formájául
inessive formájában
superessive formáján
adessive formájánál
illative formájába
sublative formájára
allative formájához
elative formájából
delative formájáról
ablative formájától
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.