fullaszt

Hungarian

Etymology

From fúl + -aszt.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfulːɒst]
  • Hyphenation: ful‧laszt

Verb

fullaszt

  1. (transitive) to choke, suffocate, stifle (to cause someone to suffer from reduced oxygen)
    Fullasztotta a levegőben lévő por.The dust in the air choked him.

Conjugation

Derived terms

  • fullasztás

(With verbal prefixes):

  • kifullaszt
  • lefullaszt
  • megfullaszt

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.