gladiátor
Czech
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡlɒdiʲaːtor]
- Hyphenation: gla‧di‧á‧tor
Noun
gladiátor (plural gladiátorok)
- (in ancient Rome) gladiator (a person (professional or slave) who entertained the public by engaging in mortal combat with another, or with a wild animal)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gladiátor | gladiátorok |
accusative | gladiátort | gladiátorokat |
dative | gladiátornak | gladiátoroknak |
instrumental | gladiátorral | gladiátorokkal |
causal-final | gladiátorért | gladiátorokért |
translative | gladiátorrá | gladiátorokká |
terminative | gladiátorig | gladiátorokig |
essive-formal | gladiátorként | gladiátorokként |
essive-modal | — | — |
inessive | gladiátorban | gladiátorokban |
superessive | gladiátoron | gladiátorokon |
adessive | gladiátornál | gladiátoroknál |
illative | gladiátorba | gladiátorokba |
sublative | gladiátorra | gladiátorokra |
allative | gladiátorhoz | gladiátorokhoz |
elative | gladiátorból | gladiátorokból |
delative | gladiátorról | gladiátorokról |
ablative | gladiátortól | gladiátoroktól |
Possessive forms of gladiátor | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gladiátorom | gladiátoraim |
2nd person sing. | gladiátorod | gladiátoraid |
3rd person sing. | gladiátora | gladiátorai |
1st person plural | gladiátorunk | gladiátoraink |
2nd person plural | gladiátorotok | gladiátoraitok |
3rd person plural | gladiátoruk | gladiátoraik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.