gyógyít

Hungarian

Etymology

From the same stem as gyógyul (“to be recovering from something”) +‎ -ít (causative suffix). First attested around 1493.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɟoːɟiːt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: gyó‧gyít

Verb

gyógyít

  1. (transitive) to heal, restore

Conjugation
conjugation of gyógyít
Infinitive gyógyítani
Past participle gyógyított
Present participle gyógyító
Future participle gyógyítandó
Adverbial participle gyógyítva
Potential gyógyíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite gyógyítok gyógyítasz gyógyít gyógyítunk gyógyítotok gyógyítanak
Definite gyógyítom
én téged/titeket
gyógyítalak		 gyógyítod gyógyítja gyógyítjuk gyógyítjátok gyógyítják
Past Indefinite gyógyítottam gyógyítottál gyógyított gyógyítottunk gyógyítottatok gyógyítottak
Definite gyógyítottam
én téged/titeket
gyógyítottalak		 gyógyítottad gyógyította gyógyítottuk gyógyítottátok gyógyították
Conditional mood Present Indefinite gyógyítanék gyógyítanál gyógyítana gyógyítanánk gyógyítanátok gyógyítanának
Definite gyógyítanám
én téged/titeket
gyógyítanálak		 gyógyítanád gyógyítaná gyógyítanánk gyógyítanátok gyógyítanák
Subjunctive mood Present Indefinite gyógyítsak gyógyíts
or
gyógyítsál		 gyógyítson gyógyítsunk gyógyítsatok gyógyítsanak
Definite gyógyítsam
én téged/titeket
gyógyítsalak		 gyógyítsd
or
gyógyítsad		 gyógyítsa gyógyítsuk gyógyítsátok gyógyítsák
Conjugated infinitive gyógyítanom gyógyítanod gyógyítania gyógyítanunk gyógyítanotok gyógyítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.