gyümölcs

Hungarian

Etymology

From Old Hungarian gyimilcs, borrowed from an Oghur language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries), from Proto-Turkic *jẹ̄miĺč (“fruit”). Cognates include Bashkir емеш (yemeš), Chuvash ҫимӗҫ (śimĕś).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɟymølt͡ʃ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: gyü‧mölcs

Noun

gyümölcs (plural gyümölcsök)

  1. (botany) fruit
  2. fruit (an end result, effect, or consequence; advantageous or disadvantageous result)

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative gyümölcs gyümölcsök
accusative gyümölcsöt gyümölcsöket
dative gyümölcsnek gyümölcsöknek
instrumental gyümölccsel gyümölcsökkel
causal-final gyümölcsért gyümölcsökért
translative gyümölccsé gyümölcsökké
terminative gyümölcsig gyümölcsökig
essive-formal gyümölcsként gyümölcsökként
essive-modal — —
inessive gyümölcsben gyümölcsökben
superessive gyümölcsön gyümölcsökön
adessive gyümölcsnél gyümölcsöknél
illative gyümölcsbe gyümölcsökbe
sublative gyümölcsre gyümölcsökre
allative gyümölcshöz gyümölcsökhöz
elative gyümölcsből gyümölcsökből
delative gyümölcsről gyümölcsökről
ablative gyümölcstől gyümölcsöktől
Possessive forms of gyümölcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyümölcsöm gyümölcseim
2nd person sing. gyümölcsöd gyümölcseid
3rd person sing. gyümölcse gyümölcsei
1st person plural gyümölcsünk gyümölcseink
2nd person plural gyümölcsötök gyümölcseitek
3rd person plural gyümölcsük gyümölcseik

Derived terms
Compound words
Expressions
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.