győz

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɟøːz]
  • Audio(file)

Verb

győz

  1. (intransitive) to win
  2. (transitive) to cope with
    nem győzi a sok munkát ― to be unable to cope with the amount of work

Conjugation
conjugation of győz
Infinitive győzni
Past participle győzött
Present participle győző
Future participle győzendő
Adverbial participle győzve
Potential győzhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite győzök győzöl győz győzünk győztök győznek
Definite győzöm
én téged/titeket
győzlek		 győzöd győzi győzzük győzitek győzik
Past Indefinite győztem győztél győzött győztünk győztetek győztek
Definite győztem
én téged/titeket
győztelek		 győzted győzte győztük győztétek győzték
Conditional mood Present Indefinite győznék győznél győzne győznénk győznétek győznének
Definite győzném
én téged/titeket
győznélek		 győznéd győzné győznénk győznétek győznék
Subjunctive mood Present Indefinite győzzek győzz
or
győzzél		 győzzön győzzünk győzzetek győzzenek
Definite győzzem
én téged/titeket
győzzelek		 győzd
or
győzzed		 győzze győzzük győzzétek győzzék
Conjugated infinitive győznöm győznöd győznie győznünk győznötök győzniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.