húg
See also: hug
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhuːɡ]
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | húg | húgok |
| accusative | húgot | húgokat |
| dative | húgnak | húgoknak |
| instrumental | húggal | húgokkal |
| causal-final | húgért | húgokért |
| translative | húggá | húgokká |
| terminative | húgig | húgokig |
| essive-formal | húgként | húgokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | húgban | húgokban |
| superessive | húgon | húgokon |
| adessive | húgnál | húgoknál |
| illative | húgba | húgokba |
| sublative | húgra | húgokra |
| allative | húghoz | húgokhoz |
| elative | húgból | húgokból |
| delative | húgról | húgokról |
| ablative | húgtól | húgoktól |
| Possessive forms of húg | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | húgom | húgaim |
| 2nd person sing. | húgod | húgaid |
| 3rd person sing. | húga | húgai |
| 1st person plural | húgunk | húgaink |
| 2nd person plural | húgotok | húgaitok |
| 3rd person plural | húguk | húgaik |
Derived terms
- húgocska
- unokahúg
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.