hűs

See also: hus, Hus, hús, hûs, hüs, Hüs, and hus'

Hungarian

Etymology

First attested in 1748. Probably a contraction of hűvös. Originally, it was a dialectal word.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhyːʃ]
  • Hyphenation: hűs

Adjective

hűs (comparative hűsebb, superlative leghűsebb)

  1. (of weather) cool

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative hűs hűsek
accusative hűset hűseket
dative hűsnek hűseknek
instrumental hűssel hűsekkel
causal-final hűsért hűsekért
translative hűssé hűsekké
terminative hűsig hűsekig
essive-formal hűsként hűsekként
essive-modal
inessive hűsben hűsekben
superessive hűsön hűseken
adessive hűsnél hűseknél
illative hűsbe hűsekbe
sublative hűsre hűsekre
allative hűshöz hűsekhez
elative hűsből hűsekből
delative hűsről hűsekről
ablative hűstől hűsektől

Synonyms

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.