hossz
Hungarian
Etymology
Back-formation from hossza (“the length of something”), the 3rd-person possessive form of hosszú (“long”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhosː]
- Hyphenation: hossz
Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hossz | hosszak |
accusative | hosszat | hosszakat |
dative | hossznak | hosszaknak |
instrumental | hosszal | hosszakkal |
causal-final | hosszért | hosszakért |
translative | hosszá | hosszakká |
terminative | hosszig | hosszakig |
essive-formal | hosszként | hosszakként |
essive-modal | — | — |
inessive | hosszban | hosszakban |
superessive | hosszon | hosszakon |
adessive | hossznál | hosszaknál |
illative | hosszba | hosszakba |
sublative | hosszra | hosszakra |
allative | hosszhoz | hosszakhoz |
elative | hosszból | hosszakból |
delative | hosszról | hosszakról |
ablative | hossztól | hosszaktól |
Possessive forms of hossz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hosszam | hosszaim |
2nd person sing. | hosszad | hosszaid |
3rd person sing. | hossza | hosszai |
1st person plural | hosszunk | hosszaink |
2nd person plural | hosszatok | hosszaitok |
3rd person plural | hosszuk | hosszaik |
Derived terms
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.