hossz

Hungarian

Etymology

Back-formation from hossza (the length of something), the 3rd-person possessive form of hosszú (long). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhosː]
  • Hyphenation: hossz

Noun

hossz (plural hosszak)

  1. length

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hossz hosszak
accusative hosszat hosszakat
dative hossznak hosszaknak
instrumental hosszal hosszakkal
causal-final hosszért hosszakért
translative hosszá hosszakká
terminative hosszig hosszakig
essive-formal hosszként hosszakként
essive-modal
inessive hosszban hosszakban
superessive hosszon hosszakon
adessive hossznál hosszaknál
illative hosszba hosszakba
sublative hosszra hosszakra
allative hosszhoz hosszakhoz
elative hosszból hosszakból
delative hosszról hosszakról
ablative hossztól hosszaktól
Possessive forms of hossz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hosszam hosszaim
2nd person sing. hosszad hosszaid
3rd person sing. hossza hosszai
1st person plural hosszunk hosszaink
2nd person plural hosszatok hosszaitok
3rd person plural hosszuk hosszaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.