időpontja

Hungarian

Etymology

időpont + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈidøːpoɲcɒ]
  • Hyphenation: idő‧pont‧ja

Noun

időpontja

  1. third-person singular (single possession) possessive of időpont

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative időpontja
accusative időpontját
dative időpontjának
instrumental időpontjával
causal-final időpontjáért
translative időpontjává
terminative időpontjáig
essive-formal időpontjaként
essive-modal időpontjául
inessive időpontjában
superessive időpontján
adessive időpontjánál
illative időpontjába
sublative időpontjára
allative időpontjához
elative időpontjából
delative időpontjáról
ablative időpontjától
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.