infarktus

Hungarian

Etymology

From scientific Latin infarctus.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiɱfɒrktuʃ]
  • Hyphenation: in‧fark‧tus

Noun

infarktus (plural infarktusok)

  1. (pathology) infarction (the process which causes an infarct)
  2. (pathology) infarct

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative infarktus infarktusok
accusative infarktust infarktusokat
dative infarktusnak infarktusoknak
instrumental infarktussal infarktusokkal
causal-final infarktusért infarktusokért
translative infarktussá infarktusokká
terminative infarktusig infarktusokig
essive-formal infarktusként infarktusokként
essive-modal
inessive infarktusban infarktusokban
superessive infarktuson infarktusokon
adessive infarktusnál infarktusoknál
illative infarktusba infarktusokba
sublative infarktusra infarktusokra
allative infarktushoz infarktusokhoz
elative infarktusból infarktusokból
delative infarktusról infarktusokról
ablative infarktustól infarktusoktól
Possessive forms of infarktus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. infarktusom infarktusaim
2nd person sing. infarktusod infarktusaid
3rd person sing. infarktusa infarktusai
1st person plural infarktusunk infarktusaink
2nd person plural infarktusotok infarktusaitok
3rd person plural infarktusuk infarktusaik

Derived terms

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.