jég

See also: jeg

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *jäŋe (ice). Cognates include Mansi я̄ӈк (jāŋk), Khanty йӛӈк (jə̂ňk), Estonian jää and Finnish jää.[1][2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjeːɡ]
  • Hyphenation: jég

Noun

jég (plural jegek)

  1. ice

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jég jegek
accusative jeget jegeket
dative jégnek jegeknek
instrumental jéggel jegekkel
causal-final jégért jegekért
translative jéggé jegekké
terminative jégig jegekig
essive-formal jégként jegekként
essive-modal
inessive jégben jegekben
superessive jégen jegeken
adessive jégnél jegeknél
illative jégbe jegekbe
sublative jégre jegekre
allative jéghez jegekhez
elative jégből jegekből
delative jégről jegekről
ablative jégtől jegektől
Possessive forms of jég
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jegem jegeim
2nd person sing. jeged jegeid
3rd person sing. jege jegei
1st person plural jegünk jegeink
2nd person plural jegetek jegeitek
3rd person plural jegük jegeik

Derived terms

Compound words

References

  1. Entry #348 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.