jósnő

Hungarian

jós (“fortuneteller”) +‎ nő (“woman”)

jósnő (plural jósnők)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	jósnő	jósnők
accusative	jósnőt	jósnőket
dative	jósnőnek	jósnőknek
instrumental	jósnővel	jósnőkkel
causal-final	jósnőért	jósnőkért
translative	jósnővé	jósnőkké
terminative	jósnőig	jósnőkig
essive-formal	jósnőként	jósnőkként
essive-modal	—	—
inessive	jósnőben	jósnőkben
superessive	jósnőn	jósnőkön
adessive	jósnőnél	jósnőknél
illative	jósnőbe	jósnőkbe
sublative	jósnőre	jósnőkre
allative	jósnőhöz	jósnőkhöz
elative	jósnőből	jósnőkből
delative	jósnőről	jósnőkről
ablative	jósnőtől	jósnőktől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.